A Detektívképző tábor foglalkozásain olyan képességeket, készségeket fejlesztünk, melyek elengedhetetlenül fontosak ahhoz, hogy valakiből kivételes detektív váljék. Ezek a területek a következők:
érzékszervi finomítás (látás, hallás, szaglás, tapintás, ízlelés),
„belső látás” (fantázia, emlékezet),
megfigyelés és felidézés,
koncentráció és egyensúlyérzék,
ritmusérzék és koordináció,
figyelemösszpontosítás és ügyesség,
térhasználat és tájékozódás,
mozgáskoordináció és testtudatosság,
beszédbiztonság,
rögtönzés (szóban és mozgással),
nyelvi-logikai gondolkodás,
képi gondolkodás,
szövegértés és szövegalkotás,
bizalom- és önbizalom-fejlesztés,
kommunikáció és vitakultúra,
empátia és értő hallgatás,
önismeret és önkifejezés.
És hogy ezek a képességek épp jól jönnek a tanulásnál? Vagy a többi gyerekkel való kommunikációban? A vitás helyzetekben? Vagy épp a barátkozásnál? Ez talán nem véletlen… ☺
A Detektívképző tábor minden napján más és más képességterület kerül fejlesztésre – kizárólag játékos formában. Délelőttönként a gyerekek a detektív mesterség, valamint a nyomozás csínját-bínját sajátíthatják el kreatív „tanórák” keretében, délután pedig egy-egy bűnügy várja a kis detektíveket, hogy megszerzett és feltárt tudásukat a gyakorlatban is kamatoztathassák. A délelőtti foglalkozások órarendjében a változatosság kedvéért ücsörgős, mozgolódós és pepecselős órák váltogatják egymást. Ahogy a témák feldolgozása is változatos munkaformában történik: a nyomozópalánták kipróbálhatják magukat egyéni, kis csoportos és csoportos kooperációban egyaránt. A heti órarendet a gyerekek az első napon megkapják.
A tábor zárásaként egy izgalmas „vizsga” várja immár a végzős detektíveket, akik ezúttal még egyszer megvillanthatják briliáns elméjüket egy közös nagy nyomozásban ☺
Amit MI biztosítunk:
órarend,
detektív munkafüzet,
diploma,
író- ás rajzeszköz, papírlap, karton, ragasztó,
képanyag, hanganyag stb.
Amit magával hoz a detektív:
ész,
szív,
nyitottság,
jóindulat,
sok mosoly.
Magamról…
Kormos Editnek hívnak, drámapedagógus vagyok és magyar szakos tanár. Középiskolás koromban „kebelezett be” a színház: előbb színjátszóként, később pedig drámapedagógusi minőségben. Játszottam, írtam, dramatizáltam és rendeztem – másokat és magamat is. Ennek több mint húsz éve már. Voltam újságíró, rovatvezető, digitális tananyagok szerzője, közben tanítottam Pesten a Xantusban, Miskolcon a Hermanban. Két éve szabadúszó vagyok. Azóta kis- és nagykamaszoknak tartok önismereti, konfliktuskezelő és kommunikációs tréningeket, alkotó-fejlesztő meseterápiás foglalkozást, vezetek pedagógusoknak szóló módszertani képzéseket és személyiségfejlesztő drámafoglalkozást. Megfordultam az ország számos pontján, de a „bázisom” Miskolc maradt, meg a Suliklub. A város e friss és kreatív pedagógiai műhelye. A második otthonom.
